Június 3-án nagy izgalomban voltak az iskola 6. osztályos tanulói, ugyanis késő délután érkeztek meg hozzájuk a gaildorfi Schloss-Realschule cserediákjai. Ki a viszontlátás örömével, ki az első találkozás izgalmával várta, hogy a németek busza leparkoljon az iskolánk mellett.

Miután mindenki üdvözölte a cserediákját, a magyar családok hazavitték hétvégére a német gyerekeket. A cserediákok a szombatot és vasárnapot a fogadó családokkal töltötték.  Mindenki maga dönthette el, hogy mit is szeretne megmutatni Magyarország szépségeiből a gyerekeknek. Voltak, akik kirándultak, várost néztek Budapesten vagy leutaztak a Balatonra egy napra.

Hétfőn az iskola előtt találkoztunk 8 órakor és az egész csoport, magyarok és németek, beutazott Budapestre. Először a Hősök terét és környékét néztük meg, majd átsétáltunk a Fővárosi Állatkertbe, ahol a gyerekek önállóan barangolhatták be a területet. Délben összegyűltünk egy közös ebédre, amit mindenki jóízűen elfogyasztott.  Az állatkerti látogatás után egy dunai sétahajókázáson vettünk részt. A Dunáról tekinthettük meg Budapest főbb látványosságait, majd a Margitszigetet megkerülve visszamentünk a kikötőbe.

Kedden ismét 8 órakor indultunk el az iskolától, de most nem a főváros irányába, ugyanis úti célunk Tata volt. Tatán az első állomásunk a Német Nemzetiségi Múzeum volt. Az egykori malomban berendezett múzeumban a gyerekek megismerkedhettek a magyarországi svábok egykori használati tárgyaival, ruháival, bútoraival. A múzeumlátogatás után elsétáltunk a tatai tóhoz, megnéztük a várat, majd a kikötő felé vettük az irányt. A csoport két felé osztva kipróbálhatta az evezés szépségeit sárkányhajózás közben. Az egyik hajó dobosa Orsi néni, a másik hajóé pedig a német buszvezető, Peter volt. A tavat megkerülve még egyszer megcsodálhattuk a várost. Evezés után egy pizzériában ebédeltünk, ahonnan mindenki jóllakottan távozott. A nap lezárásaként pedig a tatabányai Gyémánt Fürdőbe látogattunk el.

Szerdán a német és a magyar diákok egy közös testnevelés órán vettek részt Roland bácsi vezetésével. Játszottak fogókat, kidobóztak, óra végére jól elfáradtak. A sportolás után újra buszra szálltunk, és elindultunk Visegrádra. Először a királyi palotát néztük meg idegenvezetéssel, majd egy hagyományőrző lovagi tornán vettünk részt. A város különleges fekvése és a Dunakanyar szépsége mindenkit lenyűgözött. Hazafelé úton még Esztergomban megálltunk a Bazilikánál, átnéztünk Szlovákiába, majd elindultunk vissza az iskolához.

A csütörtöki nap is egy közös tanítási órával kezdődött. Timi néni vezetésével a német és magyar diákok közös alkotásokat készítettek színes papírokból, filctollak és ceruzák segítségével. Az elkészült művek a délutáni búcsúest dekorációjaként is szolgáltak. Az alkotó munka után újra buszra szálltunk, és elindultunk a Tropicariumba.  Megnéztük az esőerdő izgalmas állatait, Magyarország vizeiben őshonos halakat, és természetesen az óceánok mélyén élő különleges cápákat, rájákat, kisebb halakat is. Az akvárium látogatás után mindenki szabadon nézelődhetett, vásárolhatott a Campona Bevásárlóközpontban. A program végeztél visszaindultunk az iskolához, vagyis a Hagyományőrzők Házához, ahol már folytak a búcsúest előkészületei. A lelkes szülők fantasztikus büfével készültek, voltak szendvicsek, édes és sós sütemények, üdítők; egyszóval rengeteg finomság. A búcsúest az igazgató asszony, Teca néni köszöntőjével kezdődött, majd Budai István Polgármester Úr mondott egy rövid beszédet és két képviselő társával együtt átnyújtotta az önkormányzat ajándékait a német partneriskola tanárainak, illetve közvetetten Gaildorf polgármesterének is. Végül a szülök kedves köszönet nyilvánítása következett az itteni német tanárok felé. A beszédek után a németek egy rövid, zenés műsorral búcsúztak el, majd a magyar diákok is énekeltek néhány jellegzetes népdalt. Az est lezárásaként mindenki közösen evett-ivott, beszélgetett.

Pénteken reggel háromnegyed 7-kor már tele volt az iskola melletti parkoló. A csendesen szemerkélő eső is tükrözte a búcsú hangulatát. A gyerekek egymás nyakába borulva sírtak, könnyes szemmel búcsúzkodtak. Mindenki megfogadta, hogy ha teheti, nyáron meglátogatja a másikat, de legalábbis írnak egymásnak és tartani fogják a kapcsolatot. Amikor a németek felszálltak a buszra és elindultak, mindenki lelkesen integetett és az együtt töltött hét szépségeire gondolt magában.

Burjánné Heinisch Diána

némettanár

A diákok beszámolóiból:

„Ez volt életem első komolyabb csereprogramja, így hát nincs nagyon mit mivel összehasonlítani. Viszont elég belátást nyertem a dologba ahhoz, hogy rájöjjek, ez az egyik legjobb módszer a nyelvek tanulására. Hogy idézzem magam, „beszéddel és még több beszéddel lehet a nyelvtudást a tökéletességig fejleszteni”, úgy vélem ez be is igazolódott. Többet tanultam itt, egy hét alatt, mint mondjuk az iskolában, de nem egy hét , hanem hónap alatt. De ha már a dolgokat nem tanulás szempontjából nézzük, úgy is megérte, mivel ebben az egy hétben, remek barátságok születtek vagy mélyültek el, illetve közelebb kerültünk egy másik kultúrához és még folytathatnám. Személy szerint nagyon sokat beszéltem a cserediákokkal, de nem is csak velük, a tanárnőkkel is, véleményekről, a cserediák programot illetően.

A kezdeti előítéletek miatt nehéz volt diákot találni, de mégis sikerült és akik itt voltak, nem bánták meg. Frau Ryndin mesélte, hogy gyermekeitől minden reggel élménybeszámolót kapott. … Mondta, hogy teljesen más gondolatokkal jöttek ide és távoztak el, hogy nem hitte volna, hogy mi milyen közvetettek vagyunk egymáshoz. …

Köszönetet mondott a mi pedagógusainknak, a szülőknek és a gyermekeinknek a közreműködésben. Úgy érzem sikerült egy jó képet mutatni önmagunkról. Én is köszönetet mondanék a tanároknak a szervezésért, a programok zökkenőmentes lebonyolításáért, a szülőknek a hétvégi programokért, a kosztért és szállásért, a diákoknak mert jól viselkedtek, és Péternek a királynak a busz végett.”

Szücs Ádám

8. osztály

„...élmény volt számomra, hogy értem, amit mond és ő is érti, amit én mondok. Örültem, hogy jól érezte magát. ... A legjobb volt a programban, hogy velünk egyidős gyerekektől tapasztaltuk meg, hogy milyen kifejezéseket használnak a mindennapi nyelvben. A szép közös élmények lendületet adnak ahhoz, hogy szeptemberben más érzésekkel üljek a németkönyv mellett.

Sárdi Attila

6.a osztály

„Miért jó a cserekapcsolat? Azért mert külföldön tudunk új barátokat szerezni és közben a német nyelvet is gyakorolhatjuk ,de hogyha ezt a barátságot ápoljuk, később is megmarad ez az értékes kapcsolat az új barátaimmal. És mindezt a német cserekapcsolatnak köszönhetem.”

Kovács Leonetta 6.a

„Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy ebben részt vehettem. Amilyen csodálatos, olyan nehéz is volt a fordítás szempontjából. A programok fantasztikusak voltak. Szerintem mindenki nagyon élvezte.... Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ez egy életre szóló élmény volt.”

Molnár Ingrid

6.b osztály

„Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem ezen a cserediák kapcsolatban! Amikor jelentkezni kellet sokat gondolkodtam azon, hogy menjek-e, ...Nem bántam meg hogy jelentkeztem. Amikor kint voltunk az első pár napban borzalmasan ment a német. A hét második felében már nekibátorodtam és nem érdekelt, hogy helyesen mondom-e, azt amit, csak mondtam és beszélgettem a partneremmel. Nagyon jó ott kint Németországban. Úgy éreztem nagyon sokat fejlődtem németből. Egész félévben tartottam a partneremmel a kapcsolatot. Mikor megérkeztek határtalanul boldog voltam, hogy újra látom őt. Itthon már sokkal bátrabban beszéltem németül. Többet beszélgettünk, nevettünk játszottunk, mint náluk. Itthon egyre jobban ment a német, bár a névelők sohasem stimmeltek, ők mindig megértették. Nagyon szeretném ha jövőre is mehetnék ki. Bár másik suliba megyek nem szeretném megszakítani ezt a kapcsolatot. Örülök, hogy új barátokat szereztem. Köszönöm ezt a csodás két hetet!”

Nagy Júlia

6.a osztály